Lábékszerek kora 2.

Gyakoriak manapság a formabontó esküvők, amelyek vagy a helyszín miatt (pl. tengerpart) vagy a stílus miatt (pl. hippi) mezítlábas megjelenést követelnek a főszereplőktől, és ilyenkor bizony csodásan tud mutatni a menyasszony lábán topánka helyett feszülő lábfej-ékszer. Persze az ilyen horgolt/makramézott/gyöngyfűzött vagy éppen ötvös műremekként készülő lábékszerek számtalan stílust, méretet, színvonalat és árkategóriát képviselhetnek, így az arának bőséggel van miből válogatnia.

Vannak olyan lábfejékszerek, amelyeket direkt úgy terveznek meg, hogy pl. körömcipő vagy papucs mellett is hordhatók, ezek többnyire úgy néznek ki ilyenkor, minta a cipő pántja lennének. Sőt menyasszonyok számára olyan – szinte lábfej nélküli harisnyaként szolgáló – csipkeszerű, a bokára sűrűn felkúszó és a lábat teljesen körbeölelve bokaékszerek is készülnek, amelyek már egyáltalán nem emlékeztetnek a strandviseletként elterjedt „talp nélküli saru”-ra.

Napjainkban már készülnek olyan körömcipők is, amelyek láncokkal vannak díszítve, és ezeket lehet/kell különféle módokon felcsatolni a bokára vagy adott esetben a vádli köré is. És ezennel eljutottunk a lábékszerek egy másik, teljesen újkori (bár nagyon régi korokat idéző) csoportjához az ékszer lábbelikhez.

Ezek a lábékszerek imitálnak különféle fazonú lábbeliket, mint csizma, saru, felkúsznak a lábon, adott esetben egészen térdig, meghatározott technika szerint (vagy éppen a fantáziánk szárnyalásának megfelelően) körbeölelik/keresztezik a vádlit, vagy akár a combot is. Sőt léteznek már combláncok és egyéb merészebbnél merészebb ékszerek, amelyekkel hangsúlyozhatjuk lábunk előnyeit (vagy éppen eltakarhatjuk a szépséghibáit).